„Ha fölfelé megy a borban a gyöngy, akkor az kisfröccs.” Ha eldurran egy villanykörte a jégverem előtt, „akkor angyalt hallottunk tüsszenteni”. A ködből lesz a földre szállott felhők mosodája, a hét asszonya pedig repülni vágyik.
Nem ezek Parti Nagy Lajos „A fagyott kutya lába” című novelláskötetének legfontosabb konzekvenciái, de ennél a néhány, a kötetből kiemelt mondatnál jobban, lehetetlen érzékletesen megragadni a „kortárs óriás” prózájának egy újabb remekművét.
Megfoghatatlan és nehéz feladat ennek az újabb adag „nyelvhúsnak” a szemléletes elemzése, analizálása, de bizton állíthatjuk, a végeredmény ismét ízletes lett. Vigyázat! Csak ínyenceknek ajánljuk.
Vegyük például a „Zártlánc” című novellájának kezdő sorait: „Nem tud olyat álmodni, amin ne tenne túl az úgynevezett valóság (…)”. A kötet olvasása közben úgy érezzük, Parti Nagy Lajosnak nem tudnánk olyan dolgot mondani, amiről ne írna úgy, mint az álom. A korábbi könyveiben és líráiban is tapasztalható játékosság, és a kötöttségeitől megfosztott nyelvhasználat, liberális szövegpolitika mellett természetesen fel lehet fedezni új elemeket is.
Némely novellában érezni az erotika irányába való elmozdulás növekvő intenzitását, az úgynevezett „hústest-paradigma”, a „cunnus, a vagina és a rózsaszínű bél” előretülekedését. A másik új elem a vulgáris kifejezések intenzívebb használata: nem idézhetetlen, nyomdafestéket nem tűrő szavakat ad a szereplők szájába, hanem a Parti Nagy-féle könnyed, játékos, újszerű megoldásokat alkalmazva megreformálja a káromkodás szféráját.
„Nekem a romlott, rontott anyag is fantasztikusan gazdag” – állítja Parti Nagy Lajos, aki fölényesen szemlélődő kortársaival ellentétben nem kesereg a nyelv hanyatlásán, hanem profitál abból. Műveinek olvasása közben szeretni valóan szépnek látjuk a marginális réteg lenézett és sokat kritizált stílusát, nyelvhasználatát. Mert köztünk és velünk élnek azok is, akiknek „a szauna meg a bicmac alapdolog”, de köztünk él Parti Nagy Lajos is, aki megmutatja a hosszan ébredő tengert, „a mindenség húsos, zöld üvegét”.
Nem a valóság és a fikció határán egyensúlyoz, hanem összegyúrja a két fogalmat, és ebben a sokszínűségben feloldódva bontakozik ki előttünk ez a csodálatosan stilizált, alternatív világ. Szép Rózával, a bányamosodással, a lovak kigőzölgésében lakó angyalokkal és a többi torz, ám nagyon is valós alak segítségével navigál a hétköznapi ember előtt rejtve maradt társadalmi jelenségek kavalkádjában.
Az egész kötetet belengi valami lidérces, az előző rendszerből hátrahagyott történelmi és kulturális frusztráltság. De nem nyom minket agyon ez a súlyos teher, mert „a nyelv bakján poroszkálva” érdeklődve szemlélődünk Parti Nagy Lajos csodálatosan abnormális világában, ahol nem léteznek nyelvi kötöttségek, nincsenek határok képzelet és valóság, az angyalok tettei és a villamos-vezetőnő álmai között.
A kötet címadó novellája alapján (is) készült a 37. Magyar Filmszemle fődíjas alkotása, a Taxidermia című film, ami jóval naturálisabb formában jeleníti meg Parti Nagy Lajos szürreális világának beteges szereplőit.
Szabó Eszter Judit
Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába
Magvető Kiadó, Budapest, 2006.